Orczy Emma bárónő a kiegyezés előtt két évvel, 1865-ban született, s tizenöt éves volt, mikor szüleivel elhagyta Magyarországot. A család előbb Brüsszelben, majd végül Londonban telepedett le. A bárónő első művei viszonylag későn, a harmincas évei második felében jelentek meg – köztük A Vörös Pimpernel is, mely kezdetben nem kifejezetten ragadta meg az angol közönség figyelmét – mígnem, nem sokkal később: színpadra vitték.
2024. április 19., péntek
Zorro előfutára egy magyar bárónő tollából
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Menő Könyvek, 2024 (1905), 304 oldal
Fordította: Borbás Mária
Csillagérték: 8
A
Vörös Pimpernel olyan művek előfutára lett, mint az eredetileg 1919-ben
megjelent Zorro, vagy a század további szuperhősei. Bár nem különösebben vagyok
a szuperhős-éra kedvelője vagy követője, Orczy Emma műveit nőtörténeti és
irodalomtörténeti szempontból is fontosnak gondoltam (újra) elolvasni.
2024. április 18., csütörtök
Orczy Mimi párizsi kalandjai
Vannak
hősnők és történetek, akik az első perctől kezdve – talán még mielőtt
közelebbről is megismerkednék velük – egyszerűen szimpatikusak. Az Orczy
Mimivel való összetalálkámat, a névválasztást és a szuper koncepciót – bár tény,
hogy nem elég egyszer méltatni – a sorozatkezdő történet kapcsán már jó hosszan
kifejtettem, ajánlom szíves figyelmetekbe.
Ruff Orsolya: A kámforrá vált párizsi örökös
Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (2)
Manó Könyvek, 2024, 256 oldal
Csillagérték: 9
S
persze, már le is lőttem a poént: Orczy Mimi az a hősnő és az ő története az a
történet, aki és amely az első pillantás előtt szimpatizánsává tett (ah, olyan
elcsépeltté vált ez a fogalom, de igyekszem megtölteni tartalommal hamarost). A
londoni gyémántrablás után teljesen egyértelmű volt, hogy Orczy Mimi kalandjait
mindenképp folytatni szeretném, s szerencsére, nem is kellett túl sokat várni a
második részre!
2024. április 16., kedd
Habarccsal vagy bontógolyóval
Falaink.
Sejtelmes és mégis sokatmondó. Egyértelmű és mégis olyan sok kérdést vet fel.
Én emelem? Te emeled? Kinek? Magam ellen? Ellened? Érted? Veled? Magamért? Védekeznem
kell. Védekeznem kell? Lebontom. Lebontsam? A saját falaimról ritkán vagyok hajlandó beszélni. Tudom, hogy vannak – és azt is, hogy baromi
nehéz rajtuk igazán átjutni. Ha magamtól nem is tudnám, a mély beszélgetések alkalmával
a legjobb barátom – egy idő után – folyton megjegyzi: nem hiszem el, hogy már
megint majdnem átjutottam egy újabb falon és nem engedsz tovább. Így van ez.
Szerintem sokunkkal. Csak nem látjuk. Vagy nem engedjük látni.
Légrádi Gergely: Falaink
Kalligram, 2024, 216 oldal
Csillagérték: 9
Ugyan
még csak a bevezető gondolatoknál járunk, de fogalmam sincs, hogy melyik szimbólumánál
fogjam meg a Falainkat. Az az igazság, hogy mikor Blanka a figyelmembe
ajánlotta a könyvet, nem sokat gondolkodtam, a fülszöveg ajánlói elég
meggyőzőek voltak – meg persze az a tény is, hogy sokéves ismertségünk alatt
Blanka nem nagyon lőtt mellé, mikor kiállt egy könyv mellett. És most sem. Ennyit
elöljáróban.
2024. április 14., vasárnap
A gonosz mostoha története
Az
igazi klasszikus mesék, melyeken már nem egy, s nem két generáció nőtt fel,
egyszerűen nem kopnak meg. Minden egyes alkalommal erre jutok, amikor csak egy
átirat, egy továbbgondolás kerül a kezembe – az elmúlt csaknem egy évben pedig
szerencsére ebből sem volt hiány az olvasmánylistámon. Lehet, hogy nem sikerült
jól az adott sztori (erre is akadt példa bőven), viszont érdekes volt
megismerkedni az új, vagy kevésbé eredeti megoldásokkal.
Serena Valentino: Bezárt szív
Sorozat: Gonosztevők (8)
Manó Könyvek, 2024, 256 oldal
Fordította: Halmai Gergely
Csillagérték: 7
A
Manó Könyvek Gonosztevők sorozatába viszonylag későn, a széria hetedik részénél
kapcsolódtam be, viszont a Kitör a frász!-szal Serena Valentino azonnal levett
a lábamról. Persze tény, hogy a Disney-mesék közül talán a 101 kiskutyával a
legszorosabb a (nosztalgia)kapcsolatom, viszont nagyon érdekelt, hogy vajon mi
történik egy olyan ízig-vérig Disney-hercegnős mese főgonoszával, mint a
Hamupipőke.
2024. április 12., péntek
Létezik-e a közhely és önsegítés határa?
Néha
elkövetek kamikaze választásokat – és csak azért bökök rá egy könyvre, mert
valahol, valamikor, valakitől hallottam a szerzőről (vagy egy műről) valami nagyon jót, vagy
valami nagyon rosszat. Bizony. Ez a tűpontos definícióm erre a most kitalált
fogalomra (de innen már használni fogom). Sokszor így jutok el nagyon jó
történetekhez, máskor nagyon rosszakhoz – megint máskor pedig fogalmam sincs,
hogy miért ejtett szót az adott alkotóról valahol, valamikor, valaki. Kitaláltátok:
Rupi Kaur könyve egy kamikaze választás.
Rupi Kaur: Gyógyító szavak
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 320 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Csillagérték: 5
Rupi
Kaur nevével (bár tény, hogy a Tej és méz szembejött velem a közösségi média
felületein, de annyira nem csigázott fel, hogy akkoriban utána is járjak) egy kommunikáció- és
médiatudomány kurzuson találkoztam, ami az irodalmi ízlésformálást, az
instant költészetet és hasonló témákat emelt fókuszba. Az oktatóval elrettentő
és üdítő példákkal foglalkoztunk, néhol komolyan elgondolkodva, néhol elkacarászgatva.
A bejegyzés végére egészen biztosan kitaláljátok, hogy az indiai szerző
elrettentő vagy üdítő példaként került a prezentációba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)