2015. február 15., vasárnap

A Dal 2015 - első középdöntő

Picit féltem az első középdöntőtől, mert a névsor (és az elődöntős produkciók) alapján jóval erősebbnek éreztem az első középdöntőt a másodiknál. Végeredményben - noha voltak felvont szemöldökkel tudomásul vett pontszámok - háromnegyed részt elégedett vagyok a továbbjutókkal. Bár a műsorvezetés terén még mindig akad sepregetni való. Ezúton javaslom - szívem minden szeretetével - Tatár Csillának, hogy a súgópapírra csak annyi szöveget tegyen, amennyit az adott felszólalásban el kell mondania, akkor talán a szavazás elindításakor nem buggyannak ki olyan mondatok, mint a "mostantól egy percük van szavazni", melyből azután már törvényszerűen következik, hogy az "egy számról összesen húsz érvényes szavazatot tudnak leadni" mondatocska is teljesen másképp fog hangzani - nekünk, szőkéknek néha nehezen megy a matek. Bár Levente szerint is egy sms-ről húsz szavazatot tudunk küldeni. Nem tudom, valahogy idén még mindig nem éreztem ennek szükségét. De lássuk, mi történt a döntőbe jutásért zajló első megmérettetésen!


...rögtön egy kiesővel kezdenék. Nem amiatt, mert ne értenék egyet azzal, hogy nem jutott döntőbe. Az apró változtatások sem segítettek azon, hogy számomra a Gyémánt egy kifejezetten unalmas koppintás-gyanús dal, s abban sem feltétlenül vagyok biztos, hogy Tóth Vera ne aposztrofálta volna túl magát akkor, mikor Isten földi eszközének nevezte magát, hogy átadhassa a Föld nevű bolygó élőlényeinek ezt "a hatodszori meghallgatás után már tényleg átütő" üzenetet. DE! 32 pont? Komolyan? Miközben a földig kritizált New Level Empire is 33-at kap? Elég igazságtalannak éreztem Vera helyzetét...kicsit csalódott vagyok.



Mujahid Zoli daláról a múlt heti bejegyzésben már nagyrészt leírtam (pozitív) véleményem, ez a középdöntőben sem változott, talán csak annyival, hogy most még jobban tetszett - a dal és a színpadi megjelenés is. Nagyon szurkolok a továbbiakban! Szerencsére, a zsűri is támogatta őt annyira, hogy biztos továbbjutóként kerüljön a döntőbe :)



Az élen holtverseny alakult ki - a szinte hihetetlen - 47 ponttal. Először Szabó Ádám, második elődöntős kedvencem, érte el ezt a pontszámot. Mostanra valamiért nagyon magával ragadó lett számomra Ádám személyisége. Az az alázat, amit - úgy látom - képvisel, nagyon szimpatikussá teszi. A dal pedig tényleg vele válik egésszé. Abszolút el tudnám képzelni Bécsben. Reméljük, addigra ő sem lesz ilyen elvarázsolt, mint a továbbjutását követően :)



...a legizgatottabban Boggie fellépését vártam (az est végére ő állt holtversenyben Szabó Ádámmal az első helyen). Bár a harmadik elődöntő óta számtalanszor meghallgattam a Wars for nothingot, kíváncsi voltam, hogy egy újabb élő szereplés is visszahozza-e számomra azt az élményt, mint először. Boldogan jelenthetem: IGEN! Nagyjából ugyanazokkal a jelzőkkel tudnám jellemezni, mint múlt héten. Ugyanakkor Csiszár Jenő értékelése után beugrott még egy hangulat: a nyár esti padon ücsörgések és aranyhídban elmerülések a Balaton-parton: mikor csak úgy létezem, merengek, egy tollal és egy kis füzettel a kezemben. És még mindig ott van Alanis Morissette és Katie Melua. És Boggie. 



A fentiekből kiderült, elégedettségem háromnegyede konkrétan kiket is takar. A Spoonnal egyáltalán nem vagyok kibékülve. Elismerem, hogy fülbemászó a daluk, de maga a zenekar - főként a héliumhangú énekes...rendben, maradjunk annyiban, mint a múlt héten: számomra a Spoon nagyon nem szimpatikus. Pont. Hogy kinek szavaztam volna inkább bizalmat helyettük? Antal Timinek például, de a Pankastic! is üde színfoltja lehetett volna a döntőnek. Viszont nem szavaztam senkire. És a Spoont a közönség szavazta tovább. Innentől kezdve pedig nem nagyon lehet szavam...:) Így talán még ennyit jegyeznék meg bejegyzésem végén: jövő héten végre egésszé válik a döntősök névsora, hasonlóan színvonalas műsorra számítok - valamivel magabiztosabb műsorvezetéssel :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése