2015. február 8., vasárnap

A Dal 2015 - harmadik elődöntő

Ha múlt héten nem voltam kritikus és szőrszálhasogató, akkor a harmadik elődöntő kapcsán pláne nem lehetek az. Utólag is hatalmas piros pont a műsort összeállítóknak, hogy így, ebben a sorrendben osztották be a produkciókat. (Jajj, és piros pont a szerkesztőknek: két hét alatt sikerült fejlődni, és a mai adásban a "kiváló" visszakapta "i"-jét, s nem "kíválóként" szerepelt a képernyőn, köszönöm-köszönöm! - ezt mindenképp szerettem volna megjegyezni zárójelben ;) ) Tehát: megszenvedtük az első elődöntőt, amiért a második elődöntő volt a jutalom, s ez az egész kiteljesedett a harmadikban. A második és harmadik elődöntőből egy nagyon jó műsort lehetne összegyúrni. Egyébként. De ez csak egy személyes megjegyzés. De, mielőtt belebonyolódnék a számokba és összegyúrásokba, lássuk, mit emelnék ki a harmadik, utolsó elődöntőből!



Hú, mikor decemberben megláttam, hogy Mujahid Zoli is bekerült a harminc legjobba, felcsillant a szemem. Fura nosztalgiaérzet fogott el, mert a Megasztár első szériájában Tóth Vera és ő voltak az abszolút kedvenceim, és nagyon sajnáltam, hogy - emlékeim szerint - Zoli hamar távozott a műsorból. Azóta pedig nem igazán hallottam róla. Meghallgattam a számot, tetszett. Valahogy azonban az élő adásban, kidolgozott koreográfiával nekem nagyobbat ütött. Az utolsó pillanatban, a tizedik produkciónál nagyon szorítottam, hogy ne essen ki a biztos továbbjutók közül.És nem is esett.



A "rutinos" előadók mindegyikénél úgy érzem idén, hogy az előző években, jelen esetben: tavaly, sokkal erősebb dalokkal rukkoltak elő, és ez valahogy így van a Fool Moon esetében is. A 2014-es It can't be over nemcsak az újdonság ereje miatt jött be jobban, hanem mert szerintem szimplán jobb, mint az idei. Sajnálom. És mindezekkel együtt azt is sajnálom, hogy a közönség nem nekik szavazott bizalmat, mert még így is sokkal színvonalasabb produkcióval és dallal álltak a színpadra, mint sok eddigi továbbjutó. Igaz, nem tett nekik jót az sem, hogy Boggie után léptek színpadra. Remélem, jövőre egy sokkal ütősebb dallal visszatérnek, mert őket szívesen "mutogatnám" Európának :)


Wolf Kati 2011-ben képviselte az Eurovízión hazánkat. Ha jól rémlik, akkor követtem először pontról pontra végig, tulajdonképpen hogy is zajlanak a nemzeti válogatók Európa egyes országaiban. A nagy döntőknek persze már azelőtt is nézője voltam. Kati akkor számomra érthetetlen helyezést ért el. A What about my dreams egyértelműen jobb volt egy huszonsokadik helyezésnél, és azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a kisvideót sem, melyet Kati a döntő éjjelén tett ki hivatalos oldalára. De itt most nem is ez a lényeg - ezzel a rövid kitérővel csak a múltnak tartoztam :). Azt gondolom, hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy mindezek után valaki visszatérjen. De örülök, hogy megtette.




A továbbjutókról röviden:
Spoon: Keep marching on: próbálok szalonképes maradni, viszonylag nehéz, úgyhogy a senkit meg-nem-bántás célzatával csak annyit írnék, a Spoon nagyon nem tartozik a kedvenceim közé. A középdöntőben viszont ott vannak.
Mujahid Zoli: Beside you: a lényeget nagyrészt fentebb leírtam - jó dal, jó hang, jó előadás. És öröm-boldogság, hogy bejutott a középdöntőbe. Sok sikert!
Gájer Bálint:That's how it goes: Bálint idei versenydala nagyon tetszett. Az élő adásban annyira ráfókuszáltam a Maszk című film egy jelenetére, hogy el is felejtettem, hogy eredetileg (az előhallgatások során) melyik dalhoz hasonlítottam - amúgy Michael Bublé mellett még picit Robbie Williams swinges bulija is felsejlett.
- Other Planet: Untold story: hááááááát, megmondom őszintén, mikor elkezdődött a dal nekem ez ment a fejemben, és mégsem ez szólt...gyenge másolat. Sajnos. És kínos.
Wolf Kati: Ne engedj el: már írtam pár sorral fentebb, mennyire örülök, hogy Kati visszatért A Dalba. Bár azt gondolom, ez a versenydal nem olyan erős (mint mondjuk a 2011-es), de remélem, még kétszer hallhatom a műsorban :)

...és jöjjön A DAL, amiről csak felsőfokban lehet szólni. És nem lehet röviden. Őszinte, igaz,  tiszta. A toronymagas kedvencem Boggie dala, a harminc dalt úgy szárnyalja túl, mint az utóbbi években egy dal sem. Mert az eddigi években mindig volt négy-öt olyan produkció, melyet nyugodt szívvel küldtem volna Európa színpadára, egyik sem tett túl nagyon a másikon, egy színvonalon voltak. Bár ez nem teljesen igaz, mert "meggyőződéses" ByeAlexes voltam. Talán akkor, két éve éreztem azt, hogy a Kedvesem bejöhetne a világnak, mert annyira életközeli, őszinte és tiszta. Mint most, Boggie dala. Boggie hangja egyébként nagyon Katie Melua-Alanis Morissette ötvözete/hangulata a lelkemnek (lehet, hogy szakavatott füleknek ez totál nem így van), és ezért még inkább kedvelem. Nagyon fogok szurkolni (és szükség esetén szavazni is), hogy ő képviselhesse Bécsben Magyarországot!*


Jövő héten a középdöntőkkel folytatódik A Dal! 
Kíváncsian várom az újításokat, újdonságokat - és persze, kíváncsi vagyok, kik jutnak majd a döntőbe.

*E dal után egyébként kaptam egy üzenetet attól, akinek a legjobban akartam megírni, hogy mennyire tetszett ez a dal. Ő írta meg nekem. Minden rendben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése