2015. április 13., hétfő

Rímes hétvége

A vers alapvetően végigkísérte eddigi életem (gyanítom, ez elkövetkező évtizedeimben is így lesz). Persze, nem mindig ugyanabban a formában. Először a mondókák világa fogott meg, általános iskolában pedig a szavalás. Aztán gimnáziumban a versírás. A világ szerencséjére, ezek közül csak néhány került közszemlére, viszont én a mai napig jót mosolygok, ha kezembe kerül a mintás füzetem tele a naplószerű verseimmel. Az érettségi óta pedig leginkább élvezője, olvasója és hallgatója vagyok a verseknek. És posztolója. 


A fentiek miatt talán érthető, hogy igencsak megörültem, mikor múlt hónap elején felkértek, hogy zsűritagként vegyek részt az iskola szavalóversenyén, a Wágner Antal Szavalóversenyen, melyet április 10-én rendeznek. Természetesen, - bár ez is egy új feladat volt számomra - rögtön igent mondtam, már csak amiatt is, mert nagyon kíváncsi voltam a gyerekek előadásaira. A magyar költészet napjára tehát egy igazán klassz délutánnal hangolódhattam. Alsósok és felsősök külön kategóriában mérették meg magukat. Mivel viszonylag ritkán mozgok az iskolások között, így nem érhetett az a vád, hogy elfogult lennék bármelyikükkel is. És ez így volt jó és korrekt. Meglepetés volt számomra, hogy az alsósok mennyire ügyesen elő tudják adni a verseket, de a felsősök közül is szép számmal remekeltek. Nem is csoda tehát, hogy a zsűri pontjainak összesítésénél nem volt egyszerű megállapítani a végső sorrendet. De sikerült, és azt hiszem, minden résztvevő elégedetten távozhatott a versenyről, hiszen senki sem tért haza üres kézzel. Ezúton is köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam :)

A hétvége másik fő attrakciója maga A magyar költészet napja volt. Péntek este szorgos verskeresésbe - és másolásba kezdtem, hogy szombaton Bikal is részt vegyen a Gittegylet.com idei eseményén, a Posztolj verset az utcára! elnevezésű akcióban. Összesen tíz verset ragasztgattam ki a falu különböző pontjain. (A posztolt verseket és a posztolásról készült fotókat a Szembetűnő facebookján érhetitek el, erre a linkre kattintva.)

Mindenhová igyekeztem a helyszínnek megfelelő verset kiválasztani. Sőt, még a reneszánszba is visszarepültem, hogy ott se maradjon ki a versszeretet. A posztolásban unokahúgom volt segítségemre, akivel a kellemest a hasznossal összekötve, sétáltunk egyet, beszélgettünk, és még verseket is kihelyeztünk. 
Ahogy a pénteki szavalóversenyt, ezt is nagyon élveztem. Bízom benne, hogy sikerült egy kis meglepetést és örömöt okoznom/okoznunk...alig várom a jövő évi költészet napját...:)

Addig is: a vers legyen veletek ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése