2015. november 19., csütörtök

Borítóleleplezés - Kezdjetek el élni!

Kíváncsian várom Róbert Katalin könyvének megjelenését - a fülszöveg igencsak felhívta a kötetre a figyelmem. A könyvvel ugyan még nem ismerkedhettek meg ebben a bejegyzésben, a borítóról azonban lehull a lepel!

Fülszöveg:
„Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.”
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne? Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé. Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?


Az íróról


Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Középiskolai Pályázatán, ahol 2002-ben bronzminősítést ért el. 2009-ben az Aranyvackor meseíró pályázaton több száz nevező közül a legjobb harmincba jutott, 2013-ban részt vett az Aranymosás irodalmi pályázaton, amelyen a nyertesek közé került.

2014 nyarán megjelent Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén került kiadásra a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a pályázaton részt vett Szívből, színből, igazán című regénye.
2015 végén jelenik meg Kezdjetek el élni! című kötete a Könyvmolyképző Kiadó Arany Pöttyös sorozatában.
Írói blog: http://robertkatalin.blog.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/robert.katalin.iro
http://konyvmolykepzo.hu/cimke/robert-katalin

A borító


Extra – idézetek 

"– Nem azért zavar, hogy egy könyvesboltban dolgozol, mert nekem gond lenne, hanem azért, mert nem vagy közben boldog.Szerette volna rávágni, hogy téved, de pontosan tudta, mekkora hazugság lenne. Még akkor is, ha ebben a pillanatban gyűlölte, hogy Gábor ennyire éleslátó. A férfi kivárt, mint aki számít az ellenkezésre. Vagy talán csak azért hallgatott, hogy Vencel maga mondja ki a megoldást. Ő ehelyett arra gondolt, hogy így bánhat a diákjaival is – és ettől kényelmetlenül érezte magát." 
***
"Budapest zsúfolásig megtelt, mintha az aranyhétvége örömére úgy zúdították volna a városba az embereket, ahogy a kilós szaloncukrot öntik az árusok a boltok polcaira." 
***
„Hogyan tudta volna elmagyarázni, hogy milyen volt az első karácsonyt Endre szüleinél tölteni – mert minden egyes napot velük töltöttek, a lakás kisszobájában kialakított élettel, várva arra, hogy kapjanak egy tanácsi lakást? Bele sem kezdett, mert unalmas nosztalgiázásba fulladt volna az egész. Inkább csak hallgatott, bólintott, és nem mert azon töprengeni, hogy mit fog kezdeni szenteste kettesben a férjével. Életükben először.” 
***
„Ahogy teltek a napok, egyre inkább megijedt a gondolattól, hogy Marci hosszabb időre tűnt el. Kilenc éve voltak együtt, és eddig mindig számíthatott a férfi megnyugtató jelenlétére. Megriasztotta a gondolat, hogy akár több héten keresztül is egyedül kell majd helytállnia.”

***
„– Viszont ezt küldi neked. – Egy átlátszó, puha műanyagtokba csúsztatott CD-t tartott a kezében. Vencel csak annyit írt rá kék alkoholos filccel: „waiting”.Barbi érdeklődőn forgatta.– A pasid válogatáskazettát készített nekem?– Igen, én is roppant féltékeny lettem. Aztán eszembe jutott, hogy nem a kilencvenes években vagyunk…”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése