2016. augusztus 11., csütörtök

Mary Alice Monroe: Nyári fuvallat

A General Press Kiadó gondozásában tavaly került a könyvesboltokba Mary Alice Monroe trilógiájának első része, a Nyári emlékek. Szerencsére, nem váratott sokat magára a folytatás sem, megérkezett a Nyári fuvallat is, melyben a Muir-lányok sorsát követhetjük tovább.

Mary Alice Monroe: Nyári fuvallat
Sorozat: Nyári emlékek (2)
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2016.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Kolláth Nóra
Téma, műfaj: chick lit
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 424 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.
Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.



Mitől jó egy chick lit? Habkönnyű és kikapcsol. Bár érzelmes, nem tocsog benne, inkább könnyed romantikus. Egy kedves történet, valami aprócska mondanivalóval, de csak épp annyival, hogy egy mosollyal a szám szélén csukjam be a könyvet - adott esetben várva a folytatást. A Nyári emlékek trilógia épp ilyen. S immár másodszor győzött meg erről.


"...az élet túl rövid ahhoz, hogy ne ünnepeljünk meg minden mérföldkövet."

A Muir-lányok történetének folytatásában Dora története áll a fókuszban. A három nővér közül ő az, akinek autista kisfia foglalja le minden percét, akinek emiatt a házassága is zátonyra futott, akinek óvó pillantása még akkor sem lankad, ha épp egyik húga őrzi Nate-et. S minden igyekezete ellenére, Dorának nem csupán házassága, gyermekével való kapcsolata, hanem egész élete romokban hever. Ha őszinte akarok lenni, tipikus csődtömeg-jelenség a nő. Görcsös és görcsösen elhanyagolja magát, s minderről tudomást sem vesz. Őrülten ragaszkodik fiához, és már-már irigykedve nézi, ha Nate a nagynénjeivel vagy a dédnagyijával is jól érzi magát. Bár e rövid jellemzésem alapján simán a szánalmas kategóriában a helye, mégsem az. Néha dühítő, igen. Néha megrángatnám: "kis anyám, élj már egy kicsit", de leginkább mégis drukkolok neki. Már az első részben is ezt tettem, a Nyári fuvallatban pedig végre nem is hiába.

"Egy jó sírás olyan, mintha kiengednéd a gőzt a tartályból. 
Jobb azelőtt megtenni, hogy felrobbanna."

Bár a Nyári fuvallat Dora története, mégsem akadnak el az első részben függőben maradt szálak. Szerencsére, kis kedvencem, Palack is elindul a felépülés útján - és ismét sok újdonságot tudhatunk meg a fajról. Tudtátok például, hogy megérzik, ha egy nő állapotos?De vajon melyik lány állapotos? Carson? Harper? Vagy épp Dora, aki - úgy tűnik - egy régi szerelemben találja meg a jövőjét? A három nővér, Nate és Palack mellett Muir nagyi és öreg barátnéja kapcsolata is - az első résznél - hangsúlyosabb szerepet kap. A két idős nő barátsága egyfajta bizonyíték arra, hogy létezik a halálig tartó önzetlen emberi kapcsolat. 

"Gyakran csak egy kis szeretetre van szükség."

Mary Alice Monroe történetének folytatása megint maximálisan hozta számomra azt, amit egy nyári chick littől várok. Kikapcsolt, elvarázsolt. Egyre jobban kedvelem ezt a három csajt, a maguk kis bénaságaival együtt, melyek tulajdonképp élővé varázsolják őket. Szeretem, hogy a szerző minden szereplőjére ugyanakkora és folyamatos figyelmet fordít. A mellékszereplők tekintetében kicsit sajnálom, hogy Nate nézőpontja csak morzsáiban jelenik meg, pedig ettől a résztől - azt hiszem - jogosan vártam volna, hogy többet kapjak az autista fiúcska világából. Mindezekkel együtt nagyon várom Harper történetét is, és egyre jobban izgat a sorozat lezárása.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉS:
Mary Alice Monroe: Nyári emlékek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése